Az ember a sorok mögött avagy minden hosszú út egy első kis lépéssel kezdődik…
1980-ban születtem Magyarországon és egy nagy faluban nőttem fel négylábúak és kétkerekűek társaságában nem messze a Balatontól. A 80-as években a vasfüggöny mögött nem sok minden történt a vidéki kis falvakban. A gyerekek számára az egyedüli szórakozási lehetőséget a barátokkal való biciklizés, a zeneiskola vagy a községi könyvtár meglátogatása jelentette. Én már 5 évesen tudtam írni és olvasni és kislányként igazi álmodozó voltam. Így a csendes és álmos falunk könyvtárát igazi kis oázisnak éreztem. Majdnem minden délután ott lógtam és úgy faltam a könyveket és a folyóiratokat, mint egy kis könyvmoly. Legszívesebben a gyerekregényeket, meséket, állatos könyveket és útikönyveket bújtam. Olvasás közben meglehetősen szabadjára engedtem a fantáziámat és arról álmodoztam, hogy egy szép napon távoli országokat fogok bejárni és még az afrikai kafferbivalyokat is élőben fogom szemügyre venni…
Amikor 1990-ben, egy szürke és esős november délután ismét a könyvtárban landoltam, hirtelen az egyik kedvenc gyermekeknek szóló magazinom cikkére lettem figyelmes, amelyben a Mikulás címére bukkantam. Ebben a cikkben az állt, hogy a Mikulás szívesen fogad leveleket a gyerekektől angol vagy német nyelven és ezekre természetesen válaszol is. Rögtön lázban égtem, mivel a Mikulás és a karácsony gyerekként az év különleges eseménye volt számomra. Elhatároztam, hogy én is írok neki egy levelet. Ekkoriban már németül és angolul is tanultam. Ezért a legnagyobb titokban német nyelven fogalmaztam neki egy levelet. Természetesen az irományom nagyon szűkszavúra sikeredett és nyelvileg aligha volt hibátlannak nevezhető…A Nagyapám műhelyében rózsaszínre festett kis Csepel kerékpárom nyergébe pattanva felkerekedtem, hogy ezt az ominózus levelet titokban feladjam Finnországban a mi kis falunk postahivatalában. Ezt követően izgatottan vártam a választ. Röviddel karácsony előtt csoda történt és levél érkezett a Mikulástól! A szüleim nagyon meglepődtek, hogy a semmiből egyszer csak levelem érkezett és alig várták, hogy haza érkezzem az iskolából. Én töviről-hegyire elmeséltem nekik mindent és nagyon boldog voltam, hogy a Mikulás megválaszolta a levelemet.
Mivel a némettudásom akkoriban még jócskán hagyott kivetnivalót maga után, így nem értettem teljesen a Mikulás sorait. Ezért fogtam a levelet és másnap magammal vittem az iskolába, ahol megmutattam a némettanáromnak. Nagyon lenyűgözte az akcióm és az egész osztálynak felolvasta a levelet. Majd lefordította és megdicsért az osztálytársaim előtt és még egy extra ötöst is bevésett nekem a naplóba. Röviddel a rendszerváltás után még elég szokatlan volt az én kis falumban külföldről levelet kapni. Így a Finnországból érkezett küldemény még a postán is feltűnést keltett és híre ment, hogy a kis Julie levelet kapott a Mikulástól…én pedig eufóriában úsztam! Ez a levél mérföldkő volt az életemben. Először tapasztaltam meg a nyelvek varázslatos mágiáját a való életben és megéreztem, hogy milyen jó érzés lehet idegen nyelvet beszélni és az anyanyelvünk nyelvi elszigeteltsége ellenére, a nyelvi és kulturális akadályokat áthidalva kommunikálni tudni! A Mikulás levele felébresztett Csipkerózsika álmomból és hihetetlenül motivált engem abban, hogy az angol és német nyelvet a legmagasabb szinteken sajátítsam el. De természetesen akkor ott 10 évesen még nem sejthettem, hogy a rózsaszín biciklim nyergében egy első kis (és fontos) lépést teszek a jövőm felé…Számomra a fordítás nem csak egy foglalkozás lett, hanem sokkal több. A fordítás számomra hivatás, egy igazi szenvedély…
De ez már történelem és a Mikulás levele még ma is a kincseskamrám egyik féltve őrzött darabja, amelyet most Önök is elolvashatnak, ha kedvük van hozzá! Egyszerűen csak kattintsanak lent a képekre!
Utóirat: Sajnos az afrikai kafferbivalyokat még mindig nem volt alkalmam élőben látni, de remélem, hogy ez az álmom hamarosan valóra válik majd!
